Iskolai élményeim egyik legkellemetlenebbje volt a szexuális felvilágosítás rész biológia órán. Egy ködös hajnalon tette be a felvilágosító kazettát a tanárnő, mi meg tizenhét évesen gyanakvó tekintettel néztük végig a videót, amelyben betekinthettünk a szerelem gyakorlati oldalába. Merthogy a nyolcgyerekes takarítónő több szexuális kisugárzással rendelkezett, mint a demonstrálásra szerződtetett szőrös medveasszony, akit vagy időgéppel hoztak a múlt századból, vagy teherautóval az állatkertből. Egy biztos, sok köze nem volt a mi valóságunkhoz (ami ugye, mint ez az írás is, szubjektív), azonban az iskolai oktatás már csak ilyen. Ennél egy területen tanítottak kevesebbet, pontosabban semmit: etikett terén
Márpedig aki jól, és a helyzethez illően viselkedik, az hatalmas előnnyel indul minden esetben, ha el akar érni valamit. A hangsúly a „helyzethez illően” van, hiszen nem ugyanúgy ülünk, beszélünk stb. egy állásinterjún vagy szakterületünkön: egy kocsmában. Lehet rámutatni, hogy ezt tanulni nem lehet, mint boxolni, se könyvből tanul az ember. Erre azt tudom mondani, hogy persze a gyakorlat által csiszolódik a tudás, viszont az alapokat igenis elméleti úton sajátítja el az ember, ha kizárólag „ragad rád”, akkor sosem lesz tudatos, ami később megbosszulja magát. Nézz szét egy diszkóban, ők az intuitív táncolás művészetét demonstrálják, ami a hering vonaglását jelenti magyarul. Persze ez egy jó csajnál mellékes, és örülsz, hogy előtted vonaglik, na de mégse nevezzük már táncnak! Legalább egymás közt ne…
Jó kis csavarral kanyarodok vissza tehát ahhoz a kérdéshez, hogy honnan is tanul az ember etikettet manapság. Szülő ugye vén sutyerák, mit tud ő, tőle tanácsot nem fogadok el, tekintélye általában minimális. Tanár nem mond erről semmit, joga sincs, liberálisdemokráciábanélünk, ez nem a kommenizmus már öreg! Szóval remélhetőleg ragad az emberre, ellesi idősebb/sikeresebb havertól vagy filmszereplőtől, esetleg beletörődik, hogy x területen ő mindig hendikeppel fog indulni, ha el akar érni valamit (persze azé mer nincs úgy kigyúrva, mint a Béla és nincsen lévisz farmerja – gondolja ő). Persze nem lenne olyan nagyon nehéz felcsapni és elolvasni egy könyvet a témáról, sőt ha az ember beírja a youtube-ra, hogy „manners” kidob száz videót a témában. Tök közhely, hogy csak angolkisasszonyoknak kell etikettet tanulni, a tudatos viselkedés egyáltalán nem „ciki”. Előbb vagy utóbb mindenkinél eljön a pillanat, hogy erre ráébred, miért ne tegyük minél fiatalabb korban, amikor még könnyebben alakítható az ember. Hidd el még beszélgetni is élvezetesebb, ha néhány szabályt betartunk. KRESZ, vezetés, kevesebb baleset, gyorsabb forgalom, ugye elég lesz címszavakban? Ja, hogy a Győzikesóban nem tartják be, én kérek elnézést, de ez nem ellenérv. Sőt.
Mégis valahogy kiesett a téma, nemhogy a fősodorból, de még a peremről is. Aztán persze jönnek a kínosabbnál kínosabb szituk, amelyeken jó esetben később röhögünk, rosszabb esetben megbántunk másokat, akiket szeretünk, vagy egyéb okokból fontosak nekünk. Ha négyzetre emeljük a kérdést bejön a kultúrák közötti kommunikáció, de ez már nagyon messze visz.
