Kedves Elvtársak, Elvtársnők, Barátaim!
Remélem mindannyian elolvastátok a jelentést, amelyet a Párt szétküldött minden egyes képviselőnek. Az ifjúságunkra leselkedő legnagyobb veszély ma az, hogy mielőtt elérnék az életkort, hogy nemzetközi rendszerünk sikeréhez munkájukkal hozzájárulnának és elkezdenék visszafizetni mindazt, amelyet keményen adózó elvtársak és elvtársnők számukra biztosítottak, a mértéktelen alkoholfogyasztással tönkreteszik fizikai és szellemi egészségüket. Ez, kedves Elvtársak, megengedhetetlen egy rendszerben, amely a népért van, a népért felelős. Az elmúlt évtizedekben véglegesen sikerült rendszerünknek a 18 év alatti alkoholfogyasztást a teljes fejlett világban megszüntetni, azonban mostanra kiderült: ez sem elég. Éppen ezért felelős választott vezetőink megvitatták a kérdést és arra a megállapításra jutottak, hogy követnünk kell a testvéri országok gyakorlatát és az alkoholfogyasztás alsó korhatárát fel kell emelni 21 évre.
Látom az arcotokon, kedves Elvtársak a csalódottságot, de ne csüggedjetek, ez csupán ideiglenes intézkedés és nem törheti meg a lendületet, amellyel társadalmunk halad a teljes egyéni szabadság irányába. Azonban realistának is kell lenni és látni, hogy mikor kell a népet korlátozni a nép saját érdekében és észrevenni, hogy sajnos nem érett birtokolni minden jogát. Éppen ezért az éjszakai alkoholforgalmazás is tilos lesz, mert sajnos nappal jó elvtársak is elveszthetik a mértéket, ha eltűnik a Nap bíztató fénye. Nappal felnőtt az elvtárs, éjszaka nem, de ezzel együtt kell élni kedves Elvtársak!
Egyes Elvtársak megfogalmaztak ellenkező véleményt, arra hivatkozva, hogy az alkoholfogyasztás hagyományosan szokás volt, már akár 16 éves kortól fogva és, hogy az úgynevezett „tradíciók” és „nevelés” eszközével kellene inkább a mértéktelen alkoholfogyasztás problémáját megoldani (Kacagás a képviselői sorokból). Ezek az Elvtársak, ha jóindulatú akarok lenni, akkor igencsak el vannak tévedve, ha kicsit komolyabban elgondolkodom, akkor az ellenség, a maradás híveit vélem felfedezni okfejtésükben. Ezek az Elvtársak megkérdőjelezik liberális társadalmunk alapvetéseit, nem hiszik el az emberekről, hogy tudja, mi válik nekik a legnagyobb hasznukra.
Hát nem tudják ezek az Elvtársak, hogy mekkora utat tettünk meg, mire ki tudtuk ragadni a népet az évszázados fojtó burokból, amelyben a maradás erői tartották? Hát nem tudják, hogy mekkora áldozatokat hozott nemzetközi mozgalmunk, hogy visszaadjuk a népnek a szabadságát, amely természetszerűleg megilleti? Ezek az Elvtársak nem hisznek a népben és visszaállítanának olyan „hagyományokat”, mint az iskolai nevelés, az önfegyelem vagy a mértéktartás, amelyek életveszélyesek épülő fogyasztó társadalmunk számára. Ezeket a reakciós megoldásokat el kell vetni és az okvetlenkedő Elvtársakat ideológiai továbbképzésre kell utalni. A megoldás, kedves Elvtársak, nem más, mint amihez a legjobban értünk, a tiltás, a tiltás annak érdekében, hogy megőrizzük a nép áldott szabadságát!
Képviselők együtt: Éljen a szabadság, Éljen a szabadság, Éljen a szabadság!
