Ypsilanti

 A Parlamentből ránknyitották a baromságcsapot. Direktben. Az ellenzék simán hazudik (persze, majd Gyurcsány megszeppen az igenek nagy többségétől és lemond, meg mondjuk, miért is tenné most, ha őszöd után nem tette, de hagyjuk). A kormányzati kommunikáció a béka segge alatt, senki sem tud semmit, hogy mi a lófaszt is jelent a tandíj, ki fizeti, ki lesz mentesítve stb. A radikáljobb kormánykergetésével nem foglalkozunk, bohócoknak krumpliorr való, nem politizálás.

 Ezzel a teljesítménnyel bajom ugyan van, de már megszoktam. Nem ez bosszant igazán. Hanem a tény, hogy most játszuk a részvételi demokráciát, amikor a képviseletiből is elégtelenre vizsgáztunk. Mondok egy merészet: a magyar nép tudatlan. Nem genetikailag mert alsóbbrendű, ugyan, hanem azért, mert szar az oktatás. Szar tudással meg nem népszavaztatok, rábízom azt a képviselőkkel, akik talán jobban értenek hozzá. A tudatlan nép a képviseleti demokráciában is elég nagy gikszereket tud okozni (MSZP 2002-ben megszavazva drága magyarjaim!), de talán még kevesebbet, mint amikor közvetlenül beleszól szakmai kérdésekbe. Mert ő azt tudja majd ugye? Tudja persze, nem akar fizetni, én se akarok. Nézzük, mit mond erről Sartori bácsi a Demokrácia című könyvében (63. old.):

 „Míg választási demokráciáról (=képviseleti demokrácia) van szó, azaz míg a közvélemény választások révén fejeződik ki, még elviselhető és megemészthető gyengeség, hogy a tömegek informáltsága olyan, amilyen. Mikor a választásokon szavazunk, nem kormányzati kérdéseket döntünk el: a választók tényleges hatalma, hogy megválaszthatják, ki kormányozza őket. A választások nem konkrét kérdésekben döntenek, hanem abban, hogy ki dönti majd el őket.”

 Tetszik érteni? Nem úgy megy az, hogy jaj, ha nekem a részvételi jó, akkor játszuk kicsit azt, ha a képviseleti, akkor meg azt. Először a levest egyed meg Pistike, a szilvás gombóc a desszert. Megy ez együtt? Talán mehetne. De nem a közügyekben tájékozatlan állampolgárokkal.